A miniszterelnök szokásos pénteki rádióinterjújában többek közt elmondta, hosszabb távon el kell érni, hogy több gyermek vállalása ne legyen anyagi áldozat.
A miniszterelnök valószínűleg nem érti ezt az egész világot. A miniszterelnök egész társadalomképe beteges, és hiába mondja, hogy aki nem érti az árstopot, az nem érti az életet, valójában ő az, aki nem ért semmit. A közgazdaság az a tudomány, amely az emberi létezést vizsgálja. És közgazdasági szempontból az árstop egyértelműen hibás.
Azt sem értelmesebb, amikor arról beszél, hogy a hosszú távú célja az, hogy egy gyermek vállalása ne legyen anyagi teher. De ha nem lesz anyagi teher, akkor anyagi haszon lesz? Más nem lehetne. Vagyis nyereséges gyerekvállalás? Kinek? A szülőknek? Amit akkor magukra költenek? Hogy lehet ezt értelmezni egyáltalán, hogy lehetne ezeket elválasztani egyáltalán egy családban ezt? Egy gyerekre mindig kell költeni, legyen kicsi vagy nagy. Mindet átvállalja az állam? De egy-egy dolog egyaránt lehet fontos a gyermekeknek is, meg a szülőknek is.
És akkor mindezt ki fizeti? Azok, akiknek még nincsenek vagy már felnőtt gyerekeik vannak? Vagyis a fiatalok vagy idősek. Meg azok, akik nem akarnak, vagy nem tudnak szülővé válni. Akkor ők büntetőadót fizetnek? Ők fogják viselni az állam teljes terhét? Másképp nem nagyon lehet! De akkor nem lesz nyugdíj?
A miniszterelnök tényleg nem érti a világot. Az nem teher, hogy a gyermekükre költenek, mert az élet része. Az emberek azért dolgoznak, hogy maguk és családjuk is megéljen. Ha úgy érzik helyzetük javulása saját maguktól függ, akkor a közjó állapotáról beszélhetünk. Ehhez viszont tisztességes, értéksemleges államra, amely nem akar rákényszeríteni az embereire semmit, amely nem bünteti polgárait mindezt átlátható és betartható jogszabályokra lenne szükség. Mindettől nagyon messze állunk. Ugyanakkor ez az állapot lenne az, amikor a népességfogyás a gyakorlatban is megállítható lenne. Valószínűleg ekkor nőne a várható élettartalom és a gyermekvállalás sem kényszer vagy anyagi mérlegelés kérdése lenne. Ha az emberek tisztességes bért kapnának, külön állami támogatás nélkül is képesek lennének eltartani gyermekeiket, gondoskodni a lakhatásukról.