A magyar kormány stratégiai célnak tekinti az akkumulátorgyártás fejlesztését idehaza. A több tíz milliárdos támogatások, a hatóságok szemet hunyása, engedély nélküli működés, tömeges szabálytalanságok jellemzik mindezt. Ráadásul az sem igaz, hogy a helyi munkaerőnek adnának munkát, mert többnyire vendégmunkások dolgoznak a gyárakban.
Szakértők úgy fogalmaznak, hogy igaz, hogy az elektromos járművek menet közben nem bocsájtanak ki káros anyagot, de egyrészt az elektromos áram előállítása során éppúgy szennyezhetik a környezetet, másrészt az akkumulátorok gyártása olyan környezetszennyező, hogy egyáltalán nem biztos, hogy összességében az elektromos autók jobbak a környezetre. Tehát a magyar kormány egy ilyen környezetromboló iparág mindenáron való idetelepítésén fáradozik.
Az sem igaz, hogy az ágazat stratégia jellegű lenne. Ahogy az olaj esetében is stratégia helyzetben azok az országok vannak, akik az olajkészletekkel rendelkeznek, úgy ez esetben is a különböző ritka fémek birtoklása jelent előnyt. Olajfinomító végül is bárhol építhető, így az akkumulátorgyártás is bárhol végezhető, a kérdés csak az, hogy ki fogad be ennyire környezetszennyező ágazatot. A kormány összekeveri a szezont a fazonnal. Ugyanaz a helyzet, mint a Fertő-tónál, a Balatonnál, a Tatai- és Velencei tónál. A környezet nem számít beáldozható. Pedig a XXI.sz. nem erről szól.
Januárban a komáromi gyárban üzemi baleset történt, amikor több dolgozót is kórházba kellett szállítani. A hasonló esetekre fel kell készülni és akár egy súlyosabb környezetszennyezésre is, mint ahogy az az ajkai iszaptározók kiöntése esetén történt 2010-ben. Egyszerűen a magyarországi környezet folyamatos semmibe vétele történik a kormány részéről.