Az ősz folyamán a kormánypárti média tele volt azzal, hogy Nyugat- Európának az idei télen állandó energiakorlátozásokkal és rekordmagas árakkal kell szembenézni, de bezzeg Magyarországon – hála a vezetőnk orosz politikájának – ilyen gondokkal nem kell szembenézni. A tél kétharmada eltelt és az energiahordozók ára valóban rekordmagasságokban van, de különösebb korlátozásokról nem lehetett hallani. Magyarországon persze idén is több tucatnyi halálos áldozatot szedett a tél.
Ugyanakkor mégis a magyar gázkészlettel idén valami gond volt, bár csak találgatni lehet, természetesen. Egyrészt Magyarország vállalt humanitárius gázszállítást Ukrajnába, ha nem is túl nagy mennyiségben, de akkor is ez egy pozitív jel. Ugyanakkor már december elején hozzányúltak a stratégiai tartalék-készletekhez, másrészt engedélyt adtak a párnagáz felhasználására. Ez egy olyan gáztípus, amivel lefojtják a tározókban tárolt gázt. Na már most, ha a tározó tele van, akkor ehhez aligha lehet hozzányúlni. A megjelent találgatásokkal szemben, melyek szerint Magyarország üzletel a plusz 1 millió köbméterrel, amit a miniszterelnök kért, én inkább azt hiszem erre életbevágóan szükség volt. Valószínűleg ez is indokolta a miniszterelnök mostani útját, kitéve a politikai támadásoknak.
Ugyanakkor Putyin elnök ama megjegyzése, hogy Magyarország ötöd áron kapja a gázt, aligha hihető. Hiszen Fehéroroszország kapja ilyen áron, amely Oroszország legszorosabb szövetségese és egy államszövetséget alkot vele. Inkább csak egy fajta jelzés akart lenni, hogy aki jó fiú, annak megéri az lenni. Gyengéd fenyegetés is egyben azoknak, akik nem azok.
Vajon Magyarország aktivitása az Európai Unió szétverésében érdemel meg ekkora hálát? A magyar kormányfő koncepciója, hogy az Unió a nemzetállamok laza szövetsége legyen? Csak remélni lehet, hogy Putyin elnök túlzott ezzel az ötöd árral, mert ha nem, nagy baj van.