Mindenesetre több érdekes tény is árnyalja a fejlődés képét. A Századvég elemzése szerint a minimálbér és a garantált bérminimum emelése két és félmillió embert érint. Vagyis tekintettel arra, hogy novemberben az összes foglalkoztatott száma alig volt több négy és félmilliónál, gyakorlatilag a foglalkoztatottak 54%-a a törvényileg előírt minimált keresi. Ez még akkor is megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, ha tudjuk, hogy a bejelentett bérek és a tényleges keresetek közt, a fekete foglalkoztatás miatt van eltérés, de nyilván nem min-denkinél. Ehhez képest mér a KSH 430 ezer forint feletti bruttó átlagbért. Ugyanis a KSH csak az 5 főnél többet foglalkoztató cégeknél dolgozók béréből számítja az átlagjövedel-met. Kimaradnak a KATA-s vállalkozók tömege, az egyéni vállalkozók és a mikrócégek, akik naponta küzdenek a megélhetéssel.
A KATA-val kapcsolatos kis hír volt, hogy azok, akik ebben a formában dolgozzák végig aktív életüket, körülbelül 40 ezer forintos nyugdíjra számíthatnának. Világos, hogy ezt a rendszert a Gyurcsány kormány vezette be és még nincs olyan munkavállaló, akit ez fenyegetne, de ha tegyük fel így marad, akkor a magyar társadalom egy nem jelentéktelen része úgy menne nyugdíjba, hogy nem kap érdemi ellátást. Ez egész egyszerűen a legtelje-sebb felelőtlenség az állam részéről.
Az, hogy a magyar emberek mennyire csak a napi túlélésre kénytelenek összpontosítani, nem törődve a jövővel, és ezzel alásva a gazdasági teljesítményüket, jól mutatja az az adat is, hogy átlagosan tizenhat hónapba, azaz egy és egyharmad év alatt találnak új munkát. A tartósan munka nélkül lévőket már nem számítják be a statisztikákba.
Miközben a munkanélküliségi járadék három hónapra jár, miközben minden azt sulykolja, hogy milyen nehéz munkaerőt találni és a kormány tömegével telepíti be a vendégmunkásokat, akik persze nem migránsok. Persze mert a kormány minden igyekezete arra irányul, hogy alacsonyan tartsa a béreket és azon a színvonalon egyszerűen az emberek már nem men-nek el dolgozni, mert csak a fizikai létfenntartásra futja, ha futja. Mindezt annak az érdek-ében, hogy Magyarország vonzó legyen az akkumulátor gyárat telepíteni akaró multiknak és a saját vállalkozói rétege is kellő profittal tudjon számolni.
Az ország lerablása folyik az árfolyampolitikával, a foglalkoztatás-politikával, az adórend-szerrel, a korrupcióval és az egész gazdasági irányítással. Alapvetően új politikának kell jönnie, ez azonban egyelőre nem látszik.