A Fidesz legújabb kampányszlogenjének forrását előbb Barack Obama, majd Tony Blair, most pedig már Rákosi Mátyás és Lenin elvtárs szövegeiben vélik megtalálni.
A politika végtelenül egyszerű dolog. Meg kell szerezni a társadalom többségének támogatását. Sőt még ez sem kell, mert önkényuralmak esetében az is elég, ha az ellenzők nem kerülnek túlnyomó többségbe, de még a modern tömegtársadalmak a demokratikus választások alkalmával is elég relatív többséget szerezni, mert a társadalom egy része úgy sem megy el választani. Ezért eleve az a célszerű, ha nem az egész társadalom támogatásának elnyerésére törekszenek a pártok, hanem annak a szociológia kisebbségnek, akiket képviselnek. Ebből következik aztán hogy a társadalmi törésvonalak mentén kialakulnak a szekértáborok, amelyek közt kicsi az átjárás. Amerikában az elnökválasztások alkalmával a stabilan erre vagy arra szavazó államokkal nem is foglalkoznak az elnökjelöltek, csak a billegő körzetekben kampányolnak.
Leszámítva extrém helyzeteket a hatalmon lévő politika mindig tud arra hivatkozni, hogy az ő tábora szemében mennyit fejlődött az ország. Ellenpróba nincs, hiszen nem lehet visszamenni az időben és megnézni, hogy egy másik politika valóban rosszabb eredményt hozott volna-e. Ezért bár lehet, hogy a politikai ideológiák mások, az eszközök ugyanazok. Mivel a politika legfontosabb feladata a közösség megvédése külső és belső ellenségtől, illetve a szabályok betartatása, ezért sokszor katonai jellegűek a szlogenek. Hangsúlyozni kell, hogy mi vagyunk a jók, aki az ország javát akarja minket támogat és mindenki más rossz és gonosz. Valamint ki kell emelni, hogy mennyit fejlődött ország vagy adott helyzetben azt, hogy nem lett rosszabb a társadalomnak. Hitler is a harmincas évek közepén azzal kampányolt, hogy tíz év alatt megváltoztatja Németországot. Tulajdonképpen megtette, mert addigra romokban hevert az ország. Aki eltalálja azt, amire az emberek várnak és ezt hitelesen teszi úgy, hogy az emberek elhiszik neki az adott pillanatban, az fogja vezetni az országot.
Ennek kifejezése pedig a nyelvi eszközöket tekintve limitált. A Fidesz pedig 2010 óta minden változatot bemutatott. Magyarország nem lehet ellenzékben, vagyis ők képviselik az országot, hatalmon a helyük. 2014-ben a rezsicsökkentés megvédése, mert hát nyilván, ha nincs a Fidesz, akkor az emelkedő rezsiárak az emberek lehetőségét elveszik a fejlődéstől. 2018-ban ugyanez pepitában a menekültekkel, majd most 2022-ben, mindennek az összegzése a Magyarország előre megy, nem hátra jelszó, vagyis, hogy az övéi szemében bizonyítsa, hogy az elmúlt 12 év nem volt hiába.
Mindez összhangban azzal a választási osztogatással, amit mintegy prémiumot kioszt, elsősorban a támogatói rétegei közt. Igaz, hogy négyezer milliárdos a költségvetési hiány, tehát ennek nincs meg a fedezete, igaz, hogy egy inflációs időszakban ez nem célszerű, de most az eredményt kell hangsúlyozni, még akkor is, ha azok nincsenek.
Ez azonban csak egy, a politikából alapvetően kiábrándult társadalomban tud működni, mert az emberek nagy része el se tudja képzelni, hogy lehet olyan politika, ami szolgálja őket, ami segít helyzetüket javítani. És ez a nagy baj. Ezért az ellenzék elsődleges dolga, visszaadni az embereknek a hitet. De ez igen döcögősen megy.