Nem szokatlan, hogy egy párt hitelből finanszírozza választási kampányát. Már eleve kérdéses milyen üzletet lát egy Bank egy elnökválasztási kampányban. Ha nyer az elnök, akkor bőven lesz forrása visszafizetni a hitelt? Lenyúl egy kis közpénzt? Vagy olyan sokan lépnek be a pártba hirtelen, hogy milliós tagdíjbevétel keletkezik? Aligha.
Valószínűleg a bank később állami üzletekben való részvétellel vagy a szabályozás kedvező módosításával kapja vissza a pénzét. Vagyis az egész korrupciógyanús.
Ki más adna tehát kölcsön Marie Le Pennek, mint egy magyar bank? Hiszen itt ezek a módszerek bevett gyakorlatnak számít, a kultúra része. Másrészt a miniszterelnök eleve megmondta, hogy többségi magyar tulajdont akar a bankrendszerben. Mi másért, mintha azért, hogy ha odaszólnak, bármikor készséggel tesznek a politikának hasznos szívességet, hisz nélküle ez nem létezne. Így aztán valószínűleg a politikai szövetséges kisegítése sem jelenthet problémát. Mint, ahogy a tulajdonos politikához kapcsolódó projektjeit is lehet finanszírozni.
De egyszer minden kurzus véget ér. És akkor mi lesz? Óriási kockázatokat rejtenek a politikai alapú hitelezés egy bank működésében.