A modern világban a háborúk indításának egyik fontos eleme a közvélemény, a hátország felkészítése rá. Ez történt 1914-ben, amikor közel 50 évnyi békés időszak után, az egyes országok közvéleménye kitörő örömmel üdvözölték a háború kitörését. Csak néhány felelős hang volt, aki fel merte emelni a hangját ez ellen.
A mai Oroszország nem a sikerek országa. Az olaj és a gáz jelenti az állami bevételek jelentős részét és az ország által előállított GDP bruttó értéke alapján az országok rangsorában a 11., Kanada mögött és Dél-Korea előtt. Csakhogy eközben a világ legnagyobb területű országa, és népessége szerint a 9. legnagyobb.
A népessége ugyanakkor jelentősen csökken, elöregedő társadalom, ahol pár éve bevezetett nyugdíjreform is nagy felháborodást váltott ki. Az állam totálisan uralja az emberek mindennapjait, és messze erején felül költ a hadi iparra.
A Szovjetunió felbomlása után a szabad légkör, a gazdasági koordináció kismértékű térnyerése gyorsan kezdett eredményeket hozni, azonban, Putyin elnökké választása után fokozatosan visszatért a régi szellem, amely most háborúhoz vezetett. Azonban ez nem az orosz társadalom háborúja, hanem annak az uralkodó elité, aki hatalmát be akarja betonozni évtizedekre. Hogy mennyire más az orosz társadalom megítélése, azt jól mutatja, a prppaganda minden erőfeszítése ellenére már a háború első napján ezrek tüntettek a békéért különböző orosz városokban. Mi lesz, ha megjönnek az első plasztikzsákok, ha a véres képek elöntik az internetet?
Akárhogy is, tisztelet azoknak, akik már most is hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a háború értelmetlen.