Az éves pénzügyi beszámolók közzétételekor mindig téma, hogy melyik NER-lovag(nő) cégéből mennyi sok száz millió osztalékot vettek fel. Ez egyrészt kellő borzongásra és szörnyülködésre ad alkalmat, hiszen jól látható, hogy az iparághoz képest irreális nyereséget termelt a cég. Másrészt mutatja a cégtulajdonosok (hiányzó) távlati gondolkozását.
De sehol nem láttam még egy másik gondolatmenetet.
Miért van szükség az osztalék kivételére, ha magánszemély a tulajdonos? Mi értelme van további adókat fizetni mindössze azért, hogy ne a cég bankszámláján üljön a pénzt, hanem az újburzsoázia zsebében várja sorsát?
Hiszen ha üzleti terveim vannak, amire a cégem nyereségét fordítani akarom, akkor teljesen értelmetlen ezt az osztalékot felvenni, leadózni, hogy aztán egy másik vállalkozásba befektessem. Befektethetem cégként is, és nincs adó. Ezt minden, versenyszférában működő. profitorientált vállalkozó így csinálja.
Vajon a top100 lista szereplői közül a nem NER-érdekelt vállalkozók évente mennyi osztalékot vesznek fel? És mennyit vettek fel a cég első éveiben? Gyanítom, hogy nem sokat.
Ehhez képest a NER kegyeltjei százmilliókat halmoznak saját bankszámlájukra.
De minek? Feléli azt a pénzt? Elkölti valamire az elkövetkező egy évben?
Apáink úgy mondták volna: „Könnyen jött, könnyen megy”
Mert ha nem költi el nyaralásra, medencés nyaralóra, kokainra vagy yachtozásra, akkor maradhatna a cégben is. Sportkocsit, borospincét, vidéki kúriát a cég is vásárolhat.
Én két lehetőséget látok, két indokot.
Vagy pontosan tisztában van vele, hogy ez „rablott pénz”, és viszi a Kajmán szigetekre, Bahamára vagy Maldívra, ahol nem látja senki, bármilyen rendszer is lesz itt.
Vagy vissza kell adni valakinek, aki a zsíros ügyleteket intézte a cégnek.
Olyan szívesen olvasnék valamilyen más, de hihető magyarázatot. Közgazdasági szemmel, vállalati pénzügyekben jártas emberként viszont nem találok más indokot.