A hazánkban zajló folyamatokra is igaz volt az a régi mondás, hogy látszólag minél inkább változik valami, az annál inkább ugyanaz és fordítva, ha látszólag minél inkább változatlan valami, akkor a mélyben annál nagyobb változások zajlanak.
Magyarországon 2021-ben majdnem 30 ezer honfitársunk vesztette életét a koronavírusjárványban. Sokáig vezettük is az 1 millió főre jutó halálozás rangsorát a világon, azonban természetesen magyaros szokás szerint el is indult a pártállástól függő értelmezés. Ez nem igaz, mert nálunk komolyabban veszik a statisztikát, mint más országokban, vagy nem ezt kell nézni, hanem a többlethalálozást.
A baj az ezzel, hogy megint másban keressük a hibát, ahelyett, hogy magunkban. Pedig az őszinte szembenézés gyakran segíthetne a problémák kezelésében. És a politikai vita, a gondok elfedésére irányuló szándék még azt is akadályozza, hogy őszintén meggyászoljuk az elhunyt honfitársainkat.
A népesedési folyamatokat sem sikerült megfordítani, nagyságrendileg egy közepes méretű megyeszékhely lakosságával vagyunk kevesebben. Ennek ellenére a kormány elsődleges kommunikációja a családpolitika fontossága. Eköré építi fel minden cselekvését például a melegek elleni támadást. Pedig nem annyira a gyerekek megszületését kellene támogatnia, hanem a normális emberi életet. Mert ha érdemes és jó lesz Magyarországon emberként élni, akkor majd megszületik a kellő számú gyerek és a halálozási ráta is javulni fog, hiszen Európában nálunk az egyik legrosszabb ez a mutató.
Az ország a permanens kampány állapotában leledzik egy ideje és 2021 is ennek jegyében telt el. A kormány nem győzte a hangzatosabbnál hangzatosabb ígéreteket tenni.
A kormány arra számít, hogy markáns gazdasági növekedés esetén nem bukhat meg. Ez aztán mérsékli a koronavírus-járvány elleni védekezés érdekében szükséges korlátozó intézkedéseket, és leginkább az oltást sürgeti. De a kormányzati politika kettőssége miatt az oltásban is lemaradtunk. Jól mutatja, hogy a leggazdagabb rétegek száma nem növekedett, de vagyonuk jelentősen nőtt 2021-ben. Vagyis hiába a gazdasági növekedés, az nem oszlik el többfelé, az emberek többsége nem él jobban.
Ennek ellenére a kormány nem győzi szórni a pénzt a választóknak. A 25 év alattiak SZJA mentessége, nyugdíjemelések és -prémiumok, különböző foglalkozási ágakban jutalmak és emelések, minimálbéremelés, SZJA visszatérítés a családosoknak. Miközben a költségvetési hiány rekordokat dönt, nehéz más okot találni, mint a választási kampány. Ez pedig nagyon rossz jelzés, mert a jövő felélését jelenti.
Miközben egész évben a multinacionális vállalatokat támogatta a kormány, az évvégére a nagy élelmiszerláncokat nehéz helyzetbe hozó, törvényt fogadott el. A célja ezzel is kettős, támogatni a magyar boltláncot, és a választási kampányban felmutatni a multi ellenességet.
A kormány a anyagi lehetőségei bővítésére és a sok esetben ellenzéki önkormányzatok cselekvési lehetőségeinek korlátozása érdekében jelentősen szűkítette az önkormányzatok anyagi forrásait, és cselekvési körét. Különösen a fővárosi önkormányzatnál próbál botrányokat találni városháza-ügy, Főtáv-vezér, de eddig ezek nem ütötték át a közvélemény érdeklődését. Ugyanakkor az év vége felé az Ördög ügyvédje ismét jelentkezett, a Borkai-ügyhöz hasonló szaftos botrányt belengetve. Ez jelentősen befolyásolhatja akár a választást is.
Az ellenzéki összefogás jelentős népszerűségre tett szert a képviselő-jelölti választás során, azonban ezt nem sikerült fenntartani azt követően. Érződik, hogy a magválasztott miniszterelnök-jelölt mögött nincs pártháttér. Mostanában kezdi el kiépíteni, de ugye vagy kampány, vagy pártépítés. A kettő együtt nehezen megy és közben a kormányoldal is óriási energiákat mozgósít az ellenzék támadására. Egyelőre hangzatos ígéretek váltak ismertté az ellenzék programjából, azonban nem látni ezek megvalósíthatóságát. Inkább puffogtatásoknak tűnnek.
A kormány új ellenséget talált évközben: a melegeket, amiről rögtön népszavazást is kezdeményezett az országgyűlési választásokra időzítve, segítve az arra való mozgósítást. Ugyanakkor mégis úgy tűnik, mintha arra számítanának, hogy azt elveszítik. Az egyetemek kiszervezése befejeződött, gyakorlatilag két-három állami egyetem maradt, vidéken már egyáltalán nincs. A gazdasági életben is az szinte összes megszerezhető célpontot bekebelezték, lassan már egymást kezdik felfalni.
Hosszú idő után ismét volt Békemenet, ami azonban nem tudott olyan átütő sikert elérni, mint régebben, inkább nevetség és botrány tárgya volt, a rengeteg busz. Ráadásul utána aztán a covid járvány is berobbant, pedig ennek veszélyére sokan figyelmeztettek.
Az ország tehát a megszokott mederben: hangos kormányzati médiakampány és az azzal versenyt felvenni akaró ellenzék. De az ellenzék nem találja a hangját. Nem érti, hogy a kormányt a saját pályáján nem veri meg. Máshogy és mást kellene akarni. Ennek ellenére, a kiábrándultak egyre nagyobb tömege miatt egyre nagyobb esélye van egy kormányváltásnak.
[powerkit_toc title=”Table of Contents”]