A stratégia nem más, cselekvési terv, vagyis a nyugalom nem lehet stratégiai. Szükség lehet nyugalomra, akkor amikor átgondoljuk a teendőinket, hogy hogyan kezeljük majd a különböző valószínűséggel felmerülő problémákat. Amikor a történések nem igazolják a várakozásaink alapján elgondolt cselekvésünket, akkor változtatni kell rajta.
Amikor a történések felgyorsulnak és gyors döntésekre van szükség, akkor a legrosszabb, ha nem teszünk semmit. Nem arról van szó, hogy hogy kapkodni kell, hanem reagálni a világ változására, különösen, ha az láthatóan felgyorsult. Ilyenkor nincs idő a tétlenségre, a nyugodt átgondolásra.
Ha viszont egy közösség vezetője láthatóan nem képes erre, vagy azért, mert a történések meglepik, vagy azért mert rossz irányba vezette az embereit, akkor annak le kell mondania és átadni a helyét annak, aki képes ebből a helyzetből kivezetni az országát.
Láthatóan az a helyzet Magyarországon, hogy az ország oroszbarát vezetését lehetetlen helyzetbe hozta a nyugati szövetségesi rendszerében Ukrajna orosz lerohanása. Ráadásul az egész 12 éves kormányzati kommunikációt újra kellene hangszerelni, egy hónappal a választások előtt. Ezért a miniszterelnök tehetetlenségét olyan nyugalomnak akarja feltüntetni, ami a stratégiájának a része. Hát nem az.
Aki egy háborúban középen akar maradni, az az agresszornak ad igazat és az áldozatot okolja. Ez az, ami a mai közhangulatban elfogadhatatlan Magyarországon és külföldön is. Lépni kell, és egyértelműen.