A magyar kormány kezdetektől egy semleges álláspontot akar elfoglalni az orosz – ukrán háború kapcsán. Ahogy kifejtették ők egyedül nem fognak vétózni a szankciók ellen, vagyis vétóznak, ha van más ország is. Pedig ugye egy háborúban, ahol az egyik fél támad a másik meg védekezik, könnyű megkülönböztetni az agresszort és az áldozatot.
És valóban azóta sem vétózik egyedül Magyarország, de gyakorlatilag az egyetlen ország, aki változatlan kapcsolatokat tart fenn. Ugyanis a szankciók többsége, amikhez hozzájárult nemzetközi szankciók, mint például a repülés tilalom, a bakrendszerből való kizárás stb. De egyetlen olyan szankciót sem hozott, amit számos más ország a saját hatáskörükben eljárva meghoztak. Egyetlen orosz oligarcha érdekeltségét nem foglalták le a magyar hatóságok, nem mondtak fel üzletek, a magyar cégek közül semelyik nem vonult ki az orosz piacról: OTP, MOL.
Tény Magyarország nyújt humanitárius segélyt, de fegyverekkel nem segít és a területén sem enged át segélyt. 1956-os magyar forradalom kapcsán a nyugatot számtalanszor elmarasztalták, hogy csak humanitárius segítséget nyújtott és nem adott katonai támogatást. Erkölcsileg, morálisan tarthatatlan a magyar álláspont.
Lengyelország viszont az az ország, amely szemben a magyarral tanul a történelméből. Ezért maximálisan kiáll az ukránok mellett, még akkor is, ha azért a lengyel-ukrán kapcsolatok sem voltak felhőtlenek. De ugye egy dolog ugye a békeidőben felmerülő véleménykülönbségek és egy másik helyzet, ha az egyik felet egy külső hatalom megtámadja. Elfogadhatatlan és erkölcsileg, morálisan igazolhatatlan korunkban egy háború. Ezt ismeri fel a lengyel kormány és áll példamutatóan Ukrajna oldalára.
A magyar kormány politikájából jól nem jöhet ki. Sajnos épp a magyar kisebbség lesz az, amely ezt a leginkább megfogja szenvedni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a háború egyéb eszkalációja is lehetséges, aminek ezáltal célpontja lehet Magyarország is.