A háromsávos Kerepesi út közepén két autós egymásnak esik. A veszprémi kormányhivatalban egy nyugdíjas felgyújtja magát. A Kálvin tér közepén egy személy kirángatja a várakozó autóst a kocsiból, majd elhajt. A végrehajtói kamara elnöke idegrohamot kap, amikor elveszik a jogosulatlanul használt kék lámpáját. Botrányos közgyűlés a roma önkormányzatnál.
Csak találomra néhány hír mostanából, illetve a közelmúltból. Az értelmetlen erőszak úgy tűnik mindent elönt. Vajon mennyire ország vagy rendszerspecifikus mindez.
Ahogy azt Lét, idő, pénz c. könyvemben is kifejtettem egy modern társadalomban kétfajta szerveződés képzelhető el: politikai vagy gazdasági. Sok más jellemző mellett a gazdasági a tagok közti egyenrangúságra épít, és az egyéni igények és szükségletek biztosítására törekszik. A politikai esetén viszont nem érvényesül a gazdasági racionalitás, hanem általában a pillanatnyi többség akarat dönt a létfenntartási kérdésekben is. A gazdaság a jövőről szól, a jövőbeni létfenntartásunk biztonságáról, hogy jobban éljünk, mint a múltban ezért jelenbeli magatartásunkkal is arra törekszünk, hogy jobb helyzetbe hozzuk magunkat. A politika viszont a jelenről szól. „Az erősebb kutya állít utódot” elv alapján, harcolni kell, küzdeni, akármi is lesz a következménye, mert a pillanatnyi erő dönti el, hogy kinek van igaza.
A miniszterelnök 2010-es hatalomra kerülésekor meg is mondta, hogy mostantól az ő politikája dönti el a kérdéseket. Ezért kell harcolni, vesztett helyzetekben is küzdeni, nem elismerni, ha hibáztak, az ellenzéket negligálni, megtagadni a sajtó- és véleményszabadságot. Ezért nem számít a költségvetési hiány mértéke, ha arról van szó, hogy választást kell nyerni. De ez az az erőszakosság, ami átsugárzódik a társadalom tagjaira is. Minden sérelmet meg kell torolni, harcolni kell, ha kell erőszakosan is a saját igazunkért. Hiszen nincsen jogállam, nem lehet bízni a társadalmi igazságszolgáltatásban, a hierarchia magasabban lévő tagjai lazán túlléphetik a szabályokat ( lásd: A politikusi példamutatásról – Camera Obscura ).
Ez vezet el a társadalom zülléséhez, széteséséhez, amely úton jelenleg a magyar társadalom halad, mert nincs egy jövőképe, amelyben bízhatna, hogy javulni fog helyzete. Ez lenne ugye a Közjó állapota, amitől fényévekre vagyunk. A magyarok többsége így vagy úgy, csak abban bízhat megharcolhat az igazáért, akár önmaga feláldozásával is. Szomorú mindez a magyar társadalomra nézve.