Kedves Néném!
Talán emlékszel még, de 2010-ben az Orbán-kormány a több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás jelszavával került hatalomra. Ennek kertében nyíltan meghirdette egy új elit megteremtését az országban. Azóta is gyakorlatilag mindent ennek a célnak rendel alá. Az állami és az európai uniós források felhasználásával sajátos közösségi tulajdonlást hozott létre, ahol megvannak a szerepei a NER-es vállalkozóknak, a közhivatalt ellátóknak és a politikusoknak. Ahol csak lehetséges igyekeznek mindent saját vállalkozóik kezébe adni, ahol nem ott az állam lép be tulajdonosként, vagy finanszírozóként, lásd Vodafone üzlet.
Ezért aztán a köz vagyonát sokszor nem is burkoltan magáncélokra használják fel, ami aztán az egész rendszer korruptságát megadja. Ennek a folyamatnak a keretében megkezdték a legnyereségesebb ágazatok, legértékesebb vagyontárgyak felvásárlását. Ahol az első jó szóra a korábbi tulajdonosok nem adták tulajdonukat, ott jött aztán az állami ellenőrzés. Gyakorlatilag tizenkét év alatt ennek a folyamatnak a végére értek. Néhány multinacionális cég maradt, akik jellemzően olyan ágazatokban tevékenykednek, ami vagy nagyon tőkeigényes, vagy speciális szaktudást igényel és együttműködnek a NER-rel. Minden más területen a hivatalos kormányprogram része a kiszorítás, ami egy európai uniós tagország esetében egész elképesztő.
A 2010-es évek világgazdasági környezete, a kiegyensúlyozott gazdasági folyamatai ehhez megteremtették a kellő hátteret. 2020-as évekre azonban egy radikálisan megváltozott a külső környezet. A Covid járvány, majd az orosz-ukrán háború és az uniós politika türelmének megfogyatkozása a korrupcióra épülő ún. magyar úttal szemben új megoldásokra készteti a kormányt ám a cél változatlan.
A miniszterelnök kiindulópontja pénzügyekkel kapcsolatban az, hogy aki a politikai hatalmat birtokolja, azé a pénz. Ezért sosem rettent meg jelentős mértékű adók kivetésétől, és most is így tett. Ugyanakkor a korábbi propaganda központi elem a rezsicsökkentés megszűnt és a korábbi rezsiárak többszörösét zúdította egyik napról a másikra az emberek nyakába. Mindez azzal is jár, hogy kis- és középvállalkozások sora fog bezárni, növelve a munkanélküliséget és megélhetési válságot. Állami támogatások és megrendelések nélküli vállalkozások száma meg fog tizedelődni. Ami viszont új lehetőségeket és piacokat nyit meg a NER-közeli vállalkozásoknak, ezáltal biztosítva számukra a fejlődést, bevégezve azt a folyamatot, hogy Magyarország szinte egész gazdasága a politika irányítása alatt álljon.
Hogy ez a folyamat mikor és hogyan fog véget érni még bizonytalan, csak egy a biztos, ez nem fog jólétet teremteni az országban, sőt annak lerablásához és kifosztásához vezet. Ezúttal nem a tatárok, törökök, németek által, hanem saját vezetői révén. Az sem kérdés, hogy a rendszer előbb utóbb össze fog omlani, de hogy mikor és hogyan ma még kérdés. De a felépülés nagyon nehéz és iszonyú nehéz lesz ebből a helyzetből.
Ölel, mint mindig:
Kelemen