A háború első szakasza vasárnapig tartott, addig ameddig az oroszok tervei szerint a gyors villámháborút győzelemmel le kellett volna zárniuk. Ez abból indult ki érdemleges ellenállás nem lesz, az ukránok virágokkal és ünnepségekkel fogadják az orosz katonákat. Mivel nem így történt, most változtatni kell a támadáson és a belső helyzetet is kezelni kell, mert a szankciók következtében az orosz gazdaság abba a helyzetbe került, hogy az összeomlás elkerülhetetlen.
Két lehetősége van. Az egyik, hogy folytatja a háborút, és mivel eddig a csapatok, fele. kétharmada vonult csak be Ukrajnába, az egész hadseregét odavezényli és mindkét oldalon szörnyű vesztességeket okozva győz. A lerombolt Ukrajnát nyeri meg, ahol hódítóként kell viselkedni, ami megint csak áldozatokkal jár, ami nehéz lesz, mert közben az orosz gazdaság összeomlik, de legalább a propagandájával azt tudja sulykolni: győzött. De ez nem tömi be majd az éhes emberek száját.
A másik lehetősége, hogy tűzszünetért cserében a szankciók akárcsak részbeni feloldását kéri. Ekkor viszont felmerül a kérdés, mire volt jó ez az egész? Ráadásul az orosz gazdaság vesztességeit a szankciók gyors feloldása sem ellensúlyozza, és jó pár évnek vagy évtizednek kell eltelni, mire a bizalom visszatérne az oroszok iránt.
Ezért legvalószínűbb a háború folytatása immár minden eszköz és kapacitás bevetésével, ami ellen az ukránoknak már nem sok esélyük lesz és egy olyan helyzet elérése, ami aztán tárgyalási alapját képezheti a szankciók feloldásának. Ennek elérése pedig csak iszonyatos szenvedés és áldozatok után lesz lehetséges, ami viszont kétségessé teszi, hogy egy későbbi béketárgyaláson komoly eredményeket érhetne el.
Putyin vesztett, de ezt minél később vallja be, az annál fájdalmasabb lesz az ukrán, de az orosz emberek számára is. De sajnos a politikusok nem szeretik bevallani a tévedésüket, lásd a magyar miniszterelnök.