Kedves Néném!
Hát lezajlottak a választások és akkor ideje végre komolyabb dolgokkal foglalkozni. Meggyőződésem, hogy a választások előtti kormányzati osztogatás mögött az a meggyőződés húzódott, hogy a koronavírus járvány katasztrofális kezelése, az egymást érő korrupciós botrányok miatt nem a kormány az esélyese a választásnak. Látványosan bizonyítani kellett, hogy az orbáni-rendszer eredményes, akkor is, ha nem az. Ha ezáltal sem sikerül az újraválasztás, akkor pedig az utódok kínlódjanak a kialakult helyzettel.
A kormány tizenkét év alatt intenzív növekedési pályára akarta helyezni a gazdaságot, központilag vezényelve, az általa meghatározott vállalkozó körben, amelyek aztán cserében támogatják a kormányt. A gazdasági irányítás tehát annak az öncélú hatalomgyakorlásnak az eszköze.
A koronavírus járvány miatt aztán 2020-ban jelentős 5%-ot meghaladó gazdasági visszaesés volt, amelyet ugyan 2021-ben visszanyert a gazdaság, de így is csak 1% alatti a növekedés két évre számítva. Így aztán a fedezet nélküli választási osztogatás után jelenleg közel 7000 md Ft a költségvetési hiány mértéke, ami 25%-os mértékű. Ezt nem lehet másból csak hitelből fedezni. Ugyanakkor a felelőtlen osztogatás miatt megugrott az infláció. A 2010-es aranyévek után – amikor a munkanélküliség és az infláció is alacsony volt – a koronavírus járvány okozta nehézségek miatt értelmetlenül a gazdaságba pumpált pénzek kicsapódnak. Értelmetlen volt, mert a válságot nem forráshiány okozta, hanem mert a karantén rendelkezések miatt az emberek korlátozottan tudtak dolgozni, költeni. Csak hogy a magyar infláció 2-3%-al magasabb a világ inflációnál. Ma már a Nemzeti Bank is 8-10%-ról beszél, holott ez évben már 15-20%-os lesz, hacsak nem lesz drasztikus kamatemelés. A kormány által bevezetett árstopok pedig azt okozzák, hogy egyszerre hatalmas áremelkedés fog megjelenni májusban. A kamatemelés elkerülhetetlen lesz, akkor amikor a költségvetés finanszírozási igénye is óriási, tehát rendkívül meg fog drágulni az államadósság finanszírozása.
Mindeközben számos ágazatban kezd elfogyni az emberek türelme és egyre változatosabb eszközökkel követlenek béremelést. Ezek egyrészét minden uniós elvnek ellentmondóan az EU támogatásokból tervezi kielégíteni a kormány. Az uniós pénzek elvileg fejlesztést szolgálnak és nem használhatók fel folyó kiadásokfedezésére.
De 12 év után úgy tűnik az Európai Unió türelme is kezd elfogyni a jogállami ügyekben és kérdéses az uniós támogatások további biztosítása. Ezek nem is azért fontosak a magyar államnak, mert eddig is a működését fedezte volna belőle, de amellett, hogy a megvalósult fejlesztéseknek jelentős ÁFA vonzata volt és csökkentette a munkanélküliséget, egy nagyon jelentős finanszírozási biztonságot is jelentett, ami egy ilyen kis állam esetében életmentő lehet nehéz időkben. Ha erre nem számíthat a magyar állam, ez önmagában is jelentős nehézségeket fog jelenteni.
Ez a helyzet nem kezelhető másképp csak adóemeléssel a támogatások visszafogásával. Nyilvánvaló nem fenntarthatóak a jelenlegi közműdíjak, emelni kell. Nem fenntartható az adó rendszer, emelni kell. Nem fenntarthatóak az értelmetlen családtámogatások. Csökkenteni kell. Az állami beruházásokat minimálisra csökkenteni és az állami szervezetek működési színvonalát csökkenteni kell.
Az Orbán-kormány pedig eléggé megkötötte a kezét. Az adóemelés elsősorban az ÁFA kulcs emeléssel és a különadók rendszerének visszaépítésével képzelhető el, de ez megint növelni fogja az inflációt. A jövedelemadók esetében jelentős emelés kizárt, de a TB tekintetében nem kizárt.
A közműdíjak emelése sem kikerülhető, viszont a családtámogatásokhoz csak legvégső esetben fog nyúlni a kormány. Így aztán marad még a beruházások csökkentése, illetve jelentős elbocsátások és a működési költségek csökkentése az államigazgatásban.
Így vagy úgy nagyon nehéz évek előtt áll a kormány és az ország is.